Szalma Íjászat    

                                      
MENÜ

Egy harcos gondolatai!

 


Ami elsőnek feltűnik mindenkinek, aki már lőtt íjjal, hogy menyire kihat az aktuális állapota az egész mozdulatsorra. Ha képtelenek vagyunk koncentrálni és ténylegesen uralmunk alá hajtani minden mozdulatunkat, akkor az eredmény is olyan lesz, mint mi: szétszórt. Fel kell ismernünk azt is, hogy hiába célzunk minél görcsösebben, annál inkább célt tévesztünk. A cél eltalálása nem a szemünkben van, hanem a céllal való azonulás sikerességében. Végső soron önmagunkban. Az íjászat nem az íj és a nyíl megvásárlásával kezdődik, csak ha  tudatosul bennünk a gondolat, hogy eggyé tudunk válni ezzel a nemes fegyverrel. Amikor az íjamat a kezembe veszem és az idegre helyezem a vesszőt, akkor már tudom, hogy célba fogok találni. Viszont ez a tudat néha szerte foszolhat a feszítés pillanatában. Ha kizökkenek a belső állapotomból akkor már az oldás pillanatában érzem, hogy elrontottam.Fontos hogy eggyé váljunk fegyverünkel. Ezt nehezíti, ha szemre húzzuk a vesszőt, és megpróbálunk célozni. Ezt csak érzésböl lehet csinálni. Ha látásunkra hagyatkozunk, akkor egyszerűen bizalmatlanok vagyunk magunkal szemben. Maga a feszítés határozott, folyamatos mozdulat, de semmi képpen sem rángatás. Próbáljuk ki, hogy húzás közben veszünk nagy levegőt, annak végére teli tüdővel, visszafojtott lélegzettel oldjunk, az oldás pillanatában kifújva a levegőt. Csodás harmóniát és felszabadulás fogunk érezni. Eggyé válunk az univerzummal. Az oldás legyen gyors és kiszámíthatatlan. Ekkor feloldódik egy pillanatra a fizikai valóság: csak én vagyok, az íjam, a repülő vessző és a célpont.Az íjal megnyitjuk  a földet és az eget, kettéválasztjuk a teret, megállítjuk az időt. Az lesz az igazi lövés, ami után úgy érzem, hogy ennél tökéletesebbet nem tudtam alkotni.                                                                      

ÍJJAL A KEZÜNKBEN LEGYŐZHETETLENEKKÉ VÁLUNK!

Asztali nézet